Nem hittem volna, hogy eljön valaha is ez a nap, hogy blogot indítok. ilyen még sosem volt! avagyis igen, freeblog-on van egypár, de azok ilyen fanfikösönös izék voltak… Remélem, hogy nem ez lesz az utolsó bejegyzésem, ugyanis hajlamos vagyok rá.

És hogy eddig miért nem szántam rá magam komolyabban?

Először is azért, mert lusta vagyok

Másodszor meg azért, mert egy blog olyan, mint egy napló: amiben elmeséled, mi is történt veled satöbbi. De én eddig szégyelltem ilyeneket írni magamról, hogy mi történik velem, satöbbi. nem mertem sohasem naplószerűséget se vezetni, mert úgy éreztem, hogyha kiírom magamból a gondolatokat, akkor az nevetséges lesz. Sokáig csak néztem hülyén azokra akik ezt mondják: ‘kiírom magamból a fájdalmat’ ezt sosem tudtam megérteni. De emellett csodálom is ezeket az embereket, akik ilyen őszintén kiírnak magukból mindent. Nemrég rájöttem, hogy az eddigi elméletem milyen hülyeség. Szal most bátran belevágok a blogvezetésbe. Hajrá magamnak! (remélem, nem hangzott túlságosan egoistán)